(Magyarul: A sörfőzők udvara a sörgyárban)
Ikonikus étterem a Gyárvárosban, nem messze annak központjától, a Kossuth tértől, közel a sörgyárhoz. A beltér a német sörcsarnokokat idézi, berendezése autentikus. A vörösrézből készült sörfőzőedényekre emlékeztető, illetve a másik teremben meg sörkorsószerű világítótestek, a belső gerendázat, a jól megválasztott bútorzat egyedi, megnyerő hangulatot ad az egységnek. Berámázott képeken a korábbi söröspalackok láthatók, a magyar idők címkéit hiába keressük közöttük.
A konyha népszerű helyi és nemzetközi ételeket kínál, így többek között csorbákat a pacaltól zöldségesen át a növendékmarháig, rántott és roston sült sertés- illetve csirkehúsokat, miccset, csülköt, oldalast, pisztrángot, marhabélszínt, töltött káposztát, továbbá pasta-kat, burgert, sült lazacot. Rokonszenves, hogy választékba vettek olyan egyszerű ételeket is, mint a zsíroskenyér vagy a puliszka. Reggelire készítenek omlettet és tükörtojást is. Desszertképpen rendelhetünk palacsintákat, tiramisu-t és túrófánkot.
Eddig két ízben jártunk náluk, először a járvány előtti évben, amikor a megannyi vegyes tál közül rendeltünk egy „méteres” tételt, amit szó szerint kell érteni: egy méteres hosszúságú fatálon kaptunk miccset, főtt, füstölt csülköt, sült kolbászt, oldalast, karajt, töltött káposztát puliszkával, savanyúságot és burgonyaköretet, mellé pedig külön tálban jobbacska babfőzeléket. A tálon felszolgált ételek egy átlagos háziasszony szintjén elkészített, élvezhető, de kötelességszerű fogások voltak. A töltött káposzta túlkészült, mind a töltelék, mind a káposzta, az oldalas lehetett volna pirultabb, a flekken egyszere pörzsesebb és szaftosabb, a kolbász pedig nem ipari, hanem házi jellegű. A miccs és a csülök hozta azt, ami elvárható. 2024 legelején kóstoltunk volna pacalcsorbát, de mint mondták, este nem szolgálnak fel leveseket. Így fish and chips-et és rántott csirkeszárnyat kértünk, hasonló volt az élmény: nem élvezhetetlen, de gyengécske fogásokat kaptunk, a hal lehetett volna szaftosabb, szebben formázott, a csirkeszárny műfajában is ettünk meggyőzőbbet, bár a két fogás közül az volt a sikerültebb. A melléjük adott mártás átlagos. Hogy a fűszert a sütés után szórják a panírozott szárnyra, az igencsak vitatható, sehol másutt nem látott megoldás. A tányérokon némi zöld nem ártott volna.
A kiszolgálás gyors, udvarias, kissé személytelen.
A fő attrakció a frissen csapolt temesvári („Timisoreana”) sör, amiből adnak szűrtet és szűretlent. Csapolnak még Azugát, Kozelt, Ursus és Pilsner Urquellt, tehát az Asahi fontosabb helyben kapható söreit. A palackos szortiment ugyanezekből a márkákból áll, de Ursusból, Kozelből többfélét is választékba vettek. Több, mint húszféle, főként temesrékasi bort adnak palackra, négy tételt poharaznak is, elég magas áron. A töményitalok a tömeggyártott, kommersz vonalból valók.
Értékelés
Összélmény: 3,75 pont
Konyha: 3,25 pont
Atmoszféra: 5 pont
Kiszolgálás: 4 pont