A jövőre 35 éves fennállását ünneplő, kissé kopottas, retro hangulatú csárda népszerűsége töretlen a nyitás óta. A fő attrakció a halászlé, mely dobogós helyezést ért el a 2008-ban kiadott első szakmailag megalapozott étteremkalauzban. Ha a világhálón próbáljuk megtudni a titkukat, a választ meglelhetjük a Magyar Konyha honlapján, maga a csárdagazda árulja el: „az alapanyag fontos, meg a szakács szája íze”, no meg persze a receptúra s a frissesség. Megtudhatjuk, hogy naponta akár többször is főznek alaplevet, ha nagy a forgalom, a hal pedig „akkor jó, ha még pattog, amikor ideér”.
A megszokott halételeken kívül (halászlé, harcsapaprikás, sült ponty, harcsa és süllő), kínálnak ropogósra sült apróhalat (keszeget, kárászt, törpeharcsát), dorozsmai molnár pontyot, s többféle húsételt pulykamellből, sertésbordából, borjúból és marhabélszínből, többnyire a nyolcvanas-kilencvenes évek fősodratú éttermeinek felfogásában (töltve- rántva, szelet formában különféle toppingokkal, de szerepel a menüben a bélszínlángos is, ami, mondjuk úgy, nem ideális elkészítési módja e nemes alapanyagnak). Pörköltek nem szerepelnek a választékban. Desszertrovatban négyféle palacsintát lelhetünk.
A kétezres évek első évtizedének második felében több ízben is jártam náluk s rákövetkező években is többször betértünk, legutóbb 2016-ban, nem számítva a 2023 decemberében megejtett látogatásunkat. Értékeltem a stabilitást a minőségben, nem állítom, hogy ne lehetne fantáziadúsabb a kínálat, vagy, hogy minden étel csúcsokat verdesett, de a halászlé, a haltepertő és a jellemzően bő olajban sült halak mindig élvezetesek voltak. 2023 decemberében rendeltünk borjúragulevest, ami élvezhető volt, de emlékezetesnek nem mondanám, halászlét, szintén csészében, ami hozta a megszokott magas szintet. A tiszai stílusban megtartották nálam az első helyezésüket. Ettünk egy két személyes csárdatálat is, melyen rántott, valamint lisztbe forgatott, mélysütött halak foglaltak helyet, szottyadt, de legalább nem mirelit sült burgonya és korrekt rizs társaságában. A tartár is erősítette retro érzést, s ezt elismeréssel mondom, kifejezetten kedvelem az old school tartárt, más kérdés, hogy 700 forintért (+ 10% fsz. díj) elég csekélyke mennyiséget hoztak ki, nem is bizonyult elégségesnek. Az árak összességében barátságosak, a két levesre, a két személyes haltálra, tartárra, egy korsó sörrel, két deci borral, fél liter szódával és felszolgálási díjjal együtt 15.530 forintot fizettünk. A halak – közelebbről ponty, harcsa, süllő, kecsege és törpeharcsa – egytől egyig frissek voltak, itt-ott cseppet megszaladt a só, de nagy élvezettel fogyasztottuk el a tál tartalmát.
A felszolgálók rutinosak, igyekeznek állni a rohamot, amúgy udvariasak, segítőkészek, a személyességnek nincs igazán tere, de megjegyzéseink lereagálására szakítanak időt.
A nemrégiben belistázták a Szent András sörfőzde termékeinek egy részét, még a főzde egyik alkoholmentes, mangós tételét is. Az Ásotthalmán borászkodó Somodi Sándor borait kínálják palackban és kimérve, a pálinkáik a Szicsek cégtől valók. Csapon az szent András főzde Ogre sörét tartják.
Értékelés:
Összélmény: 4 pont
Konyha: 4 pont
Atmoszféra: 4 pont
Kiszolgálás: 4 pont
Erre a hirdetésre való jelentkezéshez küldjük el az adatainkat e-mailben a algyoihalaszcsarda@invitel.hu címre