Kávéház a Vörös Lóhoz

Haraszthy Ildikó 2007-ben hívta életre a „Liliomkert piacot” (https://liliomkert.hu/liliomkert-piac/) Káptalantótiban, majd az „Éléskamra szövetkezetet” (https://liliomkert.hu/eleskamra-szovetkezet/). A közös cél evidens: használjuk ki a Kárpát medence kivételes adottságait, jusson el minél könnyebben a minőségi alapanyag az igényes fogyasztóhoz. Ezt szolgálja az ugyanezen tulajdonosi kör által működtetett, Vörös Lóhoz címzett kávéház is Diszelben, melynek belső termét jeles festők piaci jeleneteket megörökítő alkotásaival dekorálták. A 825 lelkes, sok évszázados múltra visszatekintő, 1977 óta Tapolcához tartozó községnek nem ez az egyetlen nevezetessége, itt találhatjuk a kiállítóházként működő „Első Magyar Látványtárat” is (https://latvanytar.com/), épp a kávéház mellett. A Vörös Lóhoz címzett kávéházban nemcsak sallangmentes, házias ételek igen szép választékát kínálják, hanem megannyi kézműves terméket is a kiváló minőségű házi mustártól a mézen, szörpökön, savanyúságokon át a lekvárokig. Mindemellett közösségépítésre is törekednek, nemcsak a szövetkezeten keresztül, hanem olyan események szervezésével is, mint például a 2023 szeptemberében lezajlott borkvíz.

Az ételválasztékba a népi konyha olyan kevéssé ismert fogásait is bevették, mint például a felvidéki dolka. Közösségi oldalukon azt is jelzik, hogy Erdélyben, cukor nélkül, hosszan főzött köcsögös szilvalekvárral kenik meg, túróval, tejföllel és porcukorral tálalják. Hagyományos magyar konyhát visznek, amibe nemcsak az említett felvidéki ízek férnek bele, hanem olyan erdélyi fogások is, mint a padlizsánkrém és a huruttal készült, Gyergyó vidékén ma is népszerű, örmény eredetű angadzsábur leves. Kínálnak többek között húslevest daragaluskával, sütőtökkrémlevest, töltött paprikát, kolbászos lecsót, spenótot tükörtojással, zöldbab- illetve tökfőzeléket hagyományos, lencse- vagy túrófasírttal, borjúbécsit krumpli-salátával és áfonyakompóttal, tarhonyarizottót borjúraguval és lecsóval, túrós krumplinudlit édesen (dióval, mákkal, esetleg lekvárral), illetve sósan (medvehagyma- vagy paradicsommártással és juhsajttal). A tányérdesszertek mellett impozáns a sütemény-választékuk, a magyarítva tortácskának nevezett tarte-toktól a flódniig.

Ettünk egy élvezetes pisztrángkrémet, amihez adott kenyér ízre-állagra sokkal meggyőzőbb volt, mint ahogy az első látásra tűnt. Megkóstoltuk a harcsafilével felszolgált fehérboros hallevest is. Külön örvendtünk, hogy végre egy kreatív, halból készült levessel találkozunk. Félreértés ne legyen, a halászlé a legjobb magyar ételek egyike, melynek előkelő helye kellene legyen a világ halgasztronómiájában, büszkén képviselhetné ott a magyar népi konyhát. Viszont a hallevesek világa jóval színesebb ennél, s a magyar konyha történetében is akad nem egy recept, mely sajnos kikopott a köztudatból. Manapság nagyon kevés étterem mer ehhez a műfajhoz úgy nyúlni, hogy ne a halászlének valamilyen variációját kínálja. Azt külön értékeltük, hogy a halszelet szürkeharcsából származott. A szakmán belül igen jó a híre tapolcai pisztrángneveldének (https://tapolcaipisztrang.hu/), ahol a névadó halon kívül pontyot, harcsát és tokhalat is tenyésztenek, innen származhatott a levesünk alapanyag is. Egy málnás gombócot is kóstolunk, remek, profi munka volt mind a burok, mind a töltelék.

A kiszolgálás kedves, szívélyes, udvarias.

Az italszortiment is helyi termékeken alapul, legyen szó a minőségi balatoni borról, sörről (a tapolcai Stari főzde igen széles palettáját kínálják), szörpökről, a verjus- vagy ecetfröccsről.

Értékelés:

Összélmény: 4,75 pont

Étel/ital: 4,5 pont

Atmoszféra: 5 pont

Kiszolgálás: 5 pont